Sziasztok!
Igazából ez szerintem most a kutyát nem fogja érdekelni de muszáj magamból kiírnom mit is érzek , bár az az igazság,hogy én se tudom pontosan megfogalmazni. Egyre inkább olyan érzésem van mint mikor egy nagyon kellemes és jó álomból felkelek és utána csalódott vagyok és visszavágyom bele pedig lehetetlen,és szembe kell néznem azzal a rakás szarral amit valóságnak hívunk. Volt ugyanis a múltamban olyan ami nagyon-nagyon kellemes emlék és ha szar dolgok is voltak benne , boldog voltam mert volt egy két dolog ami rendkívül nagy pluszt adott..és mára ott tartok,hogy ezek a pozitív emlékek fojtanak meg.Az az érzésem,hogy majdnem minden megváltozott csak én maradtam a teljesen poros bútordarab , aki betegesen ragaszkodik a múlthoz és saját magához.Egyszerűen nem tudom elképzelni,hogy nagyon sokan , hogy képesek saját maguknak hátat fordítani és egyenesen szemen köpni "régi" önmagukat.Akármennyire is érzem,hogy kéne én nem tudok és nem akarock változni. Nem akarom elfelejteni a múltam és nem akarock sem önmagam karikatúrája lenni sem pedig az az ember lenni akit mondjuk az 5-10 évvel ezelőtti énem is szívből gyűlölt volna. Nem akarom elfogadni azt,hogy felnőttnek lenni annyit tesz , hogy elveszítjük a hitet,a reményt az őszinte érzelmeket és pusztán az anyagi hasznot tartjuk szem előtt. Ha ez így van akkor csak büszke vagyok rá,hogy az vagyok aki vagyok és ha teljesen egyedül is maradnék ez miatt akkor sem fogok megváltozni.Csak az bánt, hogy pont amiatt mert szinte senki nem gondolkodik úgy ahogy én ezért úgy érzem hogy soha többé nem érezhetem azokat az érzéseket amik annyira hiányoznak és amik annyira jól estek..és bármennyire is fáj kimondani ,ha így haladok elvesztem a teljes hitem a "csodákban".Jó, tudom ,hogy ez most elég nyálasra sikerült de igazából leszarom..majd ha újra lesz valaha olyan , hogy semmi ne árnyékolja be a napjaim akkor majd lehet átgondolom újra az egészet , de egyelőre csak annyit tudok mondani , hogy nincs motiváció.Értetlenül állok az elmúlás ténye előtt és nem vagyok képes elfogadni ,hogy nincs olyan erő ami ellen tudna neki állni..de én csak azért is megpróbálom , ha teljesen egyedül is kell végig csinálnom.