Olyan kábán kelek fel,mit életemben még soha.Teljesen kiesett az elmúlt,ki tudja hány óra és még csak homályosan se tudok visszaemlékezni.Mintha teljesen részeg lettem volna ,pedig nem ittam.Annával jöttünk ki az erdőbe túrázni,élveztük a gyönyörű környezetet és egymást.Ez minden amire vissza tudok emlékezni de ez is olyan távoli akár egy hegyi patag csordogálása.Fakónak tünik mint egy ébredés utáni álom.Remegek és fázok,de tudatosúlni kezd bennem,hogy szerelmem tárgyát nem lelem sehol.Lenézek a levelekkel borított öszi talajra és elöször fel sem fogom mit látok,de amint elér a tudatomig,kiálltani szeretnék de csak elcsukló folytott nyögés jön ki torkomon.Vér mocskolja be az avart és nem tudom kinek a vére.Csak reménykedek,hogy ne az Ővé legyen és amint tovább nézem rájövök,hogy a vér akárkié is legyen egyre vékonyodó csíkként halad elöre,és a holdfényes éjszakában továbbra is dideregve elindulok,hogy felderitsem  merre vezet.A szívem egyre jobban kalapál és már már a legrosszabbra számítok..nem akarom elveszyteni,Istenem belehalnék ha holtan látnám,hiszen Ő a mindenem.Megprobálom elhesegetni a gondolatot de az allatomos féregként egyre csak rágja magát mélyebre és mélyebre egészen a tudatalatimba és már már elviselhetetlen kínokat okoz amikor felcsillan bennem a remény.Észreveszem ugyanis az avarral letakart testet és első ránézésre megállapitom,hogy férfi.Megkönnyebülésem rémület váltja fel amint elkezdek gondolkozni,hogy vajon ki ölte meg a férfit és miért,és hogy merre lehet Ő.Az éjszaka terhes csendjét egy bagoly húhogása töri meg,és meg is pillantom a felettem lévő fa egy ágán a hang forrását.A madár arculata a holdfényben olyan baljóslatú és olyan fehér mintha magát a kaszást látnám.Szárnycsapásokat hallok a tetem felöl és megdöbbenve veszem észre,hogy egy varjú szállt aférfi arcára,és éppen a szemgolyóit probálja kicsipegetni a szemüregböl.Nem tudom miért de odarohanok,hogy elkergessem a fekete madarat,aki gúnyosan károgva továbbreppen de  gyerekes diadalérzet helyet a döbbenet járja át testem és az iszonyat.Az az arc amiről elkergettem a madarat,az az arc az én arcom!Elmém ktségbeesetten tiltakozik és próbál magyarázatot találni.Nem tudom miért de lehajolok,hogy megérintsem az arcot és bizonyosságot szerezzek tévedésemröl.Ehelyet csak még jobban elönt a rettegés és az elkeseredettség,mert mintha csak levegőbe probálnék nyúlni..de rájövök,hogy nem én markolom a levegőt.A tetem igen is valódi.Csak már én nem vagyok az.Izzó tőrként vág belém a felismerés:halott vagyok.Gondolataim mégis átfonja akár egy puha selyemsál,hogy vajon hol lehet Ő.Ahogy a saját testem nézem rádöbbenek a vér forrására és halálom okára is.A mellkasomon egy hatalmas lyuk tátong és bordáim mintha kifeszegették volna.Nem messzi tőlem lépteket hallok az avarban és újjab hullámban tőr rám a remény,hogy Anna lesz az,hogy Ő legalább életben maradt.Hihetetlenül megkönnyebülök mikor rájövök,hogy télleg ő közeledik.Gyönyörü gesztenyebarna hajával akár egy esküvöi fátyolal játszik a szél és még ilyen sötétben is ragyógnak tengerzöld szemei.Gyönyörü.Bárcsak üzenhetnék neki,bárcsak figyelmeztethetném..Hirtelen észreveszem,hogy az arca is és ruhája is véres és reménykedem,hogy ne legyen komoly baja.És  ahogy gondolataim ide oda cikáznak megpilantom a kezében a kést.Az ébenfekete markolatú késemet.A véres késemet.Próbálom elhesegetni a gondolatot  de észre veszem azt a piros almanagyságú valamit a másik kezében.Miközben vékony ujjai közt az avarra hullanak a vércseppek rádöbbenek mit tart a másik kezében.A szívemet.Az én szívemet tartja kezében és ez a felfedezés sokkal jobban ledöbbent mint a saját halálom.Semmit nem értek.Nem értem miért.Ő volt a mindenem és fogalmam sincs mivel ártottam neki.Gondolataim testemmel együtt kezdenek szétesni és újra felé fordulok.A döbbenettöl megdermedek és probálom magam meggyözni,hogy csak álmodom.Vér csuróg le Anna állán amint belemélyeszti fogait az immár éllettelen izomdarabba,és azok az ajkak amelyek olyan finoman és lágyan csókoltak most az én húsomtól mocsdkolodnak be véremmel.Ahogy a vér csúrog le szerelmem állán és nyakám én úgy tünök el a feledésbe.Mielött végleg szétesnék egyetlen kérdés viszhangzik bennem,és ahogy kétségbeesetten kapaszkodnék létezésemhez,mielött átcsúszok valahova,még látom,hogy mintha meghalotta volna a kérdésem.De csak elmosolyodik,és én végleg megszünök létezni.

Na akkor kifejteném a véleményem a nőket ért erőszakra.Normális férfi nem fog összeverni egy nőt,nem fogja megeröszakolni me az nem férfi.NA de !kikérem magamnak hogy a férfigyülölö feministák ezért minden hímnemű egyedet szemétnek állitanak be.Sok esetben nem hagyhatjuk figyelmen kivül hogy a nő választja meg a párját.És ha egy olyan állattal marad évekig aki rendszeresen megveri és el is titkol

ja ahelyett hogy NORMÁLIS párkapcsolatot keresne és othagyná azt az állatot még védi is akkor az esetben az a NŐ hibája!Mert nem tud normális párkapcsolatot értékelni neki egy ilyen paraszt kell.Az meg hogy nők elleni erőszaknak minősitük azt hogy "de jo melled"meg hasonló az egyenesen röhejes.Ami nem eladó azt nem rakjuk ki a kirakatba.Mindenkinek beszologatnak.Akkor mikor a dagadt cigánylányok beszologatnak nekem akkor sirjak és tüntessek a férfiak elleni eröszak és megalázás ellen ??egy embernek vannak barátai meg családja meg találhatna olyan pasit aki megvédi de ha a nő mégis annál marad aki veri meg még védi is akkor ne a férfiak legyenek má a szemetek me ő hülye.Na akkor ezt is kifejtettem itt is .legyen szép napotok :)