A lélekgyüjtő


3.Fejezet


Helikor utcáit aki tehette nappal is nagy ívben elkerülte de ilyenkor éjszaka már jóformán senki nem ment utcára.Olyan hely volt ez ahol az utcán szanaszét heverő mocsoknál már csak az emberek szívében lakozó szenny volt nagyobb.A régi gyártelepek köré épült városrész,majdnem teljesen egyforma máladozó falú tömbházakból állt amiket sok helyen golyónyomok tarkitottak.A betört ablakok és a leégett épületrészek mindennaposnak számítottak akár csak az utcán szerte szét heverő vénás tűk és érszoritók.A lakosság nagy része alkoholista vagy drogfüggő lett,hogy el tudja viselni a környezetét.Az utcai lámpák nagy része már nem világitott mint ahogy a telefon fülkék sem voltak müködő képesek.A legtöbbjük ripityára volt verve,hogy belsejükből a drogfüggök kiszedhessék azt a kevés aprót ezzel is hozzájárulva a napi adagjuk megvásárlásához.Egy-két fülkébe a helyi vandálok vagy hajléktalanok előszeretettel végezték a dolgukat.Helikon olyan hely volt ahová a törvény keze már nem ért el.Többnyire csak gyilkosok,rablók és tolvajok.Ezt Lucyta is jól tudta.Itt nőtt fel.Jobban ismerte ezeket a sikátorokat mint bárki más.És ezúttal nem áldozatként hanem "gyilkos"ként jött ö is vissza.Elhaladt a Helikor tábla mellet és egy gúnyos mosolyt eresztett a tábla felé:az "ikor"-t már lég "lekaparták"a feliratból és valaki szoró festékkel egy "L"-lel egészítette ki.Milyen igaz..Bár az éjszaka hideg volt Lucyta nem ezért fázott.Bördzsekiben,bőrnadrágba és bakkancsban ment célja felé,haját lófarokban hordta,hogy ne zavarja sem harc közben.Amíg ember volt mindig is arra vágyott,hogy egyszer bosszút álljon de ahoz nem volt sem bátorsága sem ereje.Most pedig mindkettöből volt neki elég.Nyiít titok volt a csapatban,hogy ide járkál de valahogy nem zavart senkit.Tudták,hogy csak a" mocskot takaritja el",legalábbis megpróbálja mert ezen a helyen végleg kiírtani soha nem lehet.A lány befordult egy szűk síkátorba,majd helyből felugrott a második emeleti tűzlétráig és a fal a falon olyan könnyedén kezdett mászni mintha csak erre a célra lett volna odarakva.De a fal szinte teljesen sima volt.A tükörsima falon közlekedve kémlelte a szűk síkátorokat és kereste a lehetséges áldozatokat.Nem kellet sokat keresnie.Pár háztömböt ment amikor megpillantott három férfi és egy nőt.Két férfi lefogta a nőt a harmadik pedig vele szemben állt éppen felpofozta a nőt,majd egy legalább húsz centis kést vett elő.A nő remegve figyelte az éles tárgyat és probálta magát kiszabadítani fogva tartói kezei közül,de hiába.Esélye sem volt a két jól megtermett férfi ellen.Elkeseredettségében felnyögött.A kést finoman a nő torkánál kezdte végighúzni és haladt lefele egészen a fehér fodros ing felső gombjáig.Az áldozat annyira remegett,hogy az éles kés itt oott felkarcolta bársonyos bőrét amitől újabb elfojtott nyögést eresztett ki magából.Lucyta tudta,hogy ha torkaszakadtából üvöltene ezen a környéken akkor sem érdekelne senkit sem.Itt aki nem lát ,nem hall,nem beszél tovább életben marad.A férfi a gomb alá nyúlt a késsel és felvágta azt.Majd a következő gombot és az ing alatt már látni lehetett a melltartót és tulajdonosa elég formás ,feszes melleiből valamennyit.Lucytában feltörtek a tinédzser kori emlékei és olyan erősen szoritotta ökölbe a kezét,hogy karmai mélyen belevályodtak a tenyerébe,de muszáj volt magát türtöztetnie még nem támadthat,a férfi túl közel tartja a kést a nőhöz,félő,hogy baja esne.Ártatlanokkal nincs dolga.A férfi szájához emelte a kést és megnyalta a pengét.Lucyta olyan sebeséggel ugrott mögémhogy szabad szemmel alig lehetett követni,majd karmos kezével előrenyúlt és olyan mélyen hatolt a férfi hátába,hogy kezei a mellkasán törtek útat.Áldozata üvölteni próbált de hang helyett csak bugyogó vér tört elő torkából.Visszafele kicsit forgatta kezeit,majd a férfi még dobogó szívét tartotta kezében és beleharapott.A holdfényben megcsillantak hatalmas szemfogai.Már kellet neki a vér és jól is esett de most nincs idő élvezkedni.Ott a másik két szemétláda ,akik most a látványtól sokkot kapva elengedték áldozatukat és hátrálni kezdtek.Vörösen izzó szemei már a következő áldozatot keresték.Nem hagyhatja futni őket.Hatalmas ugrással rávetette magát a nagyobbik fickóra és belemélyesztette fogait a tarkójába.Ezért is szerette lófarokba kötni a hajátA férfi hangosan felüvöltött,és próbálkozott ledobni magáról támadóját de ugyanolyan esélytelen volt vele szemben mint amennyire az elöző áldozatuk velük szemben..Közben megdöbbenve vette észre,hogy a titkárnő szerű miniszoknyás "áldozat" kezeivel jeleket rajzol a levegőbe a maradék egy szemétládára.A férfi olyan mereven állt mintha csak gúsba kötötték volna.Egyáltalán nem mozdult még a szeme se.Lucyta egy pillanatra abbahagyta a táplálkozást.Kiváncsi volt mi történik.A nő odament a mozdulatlan és teljesen merev férfihoz majd mútatóujját a férfi homlokára tette és mormolt valamit.Sajna amíg a kezeit nem tudja használni teljesen védtelen,de ennek már vége.Szabadok lettek a kezei így innentől ö van fölényben.A férfi síkoltozva rogyott össze ,térdeit maga alá húzta és remegve zokogott.Olyan keservesen sírt akárcsak egy csecsemő és szakadt ruhájának ujjait lassan átáztatták a könnyei.Lucyta szája elkerekedett.Sok mindent látott de ilyet még nem.Majd megpillantotta a lány mellén a jelet.Még sosem látott ilyet és biztos volt benne hogy az elmúlt száz évben más se,csak könyvekben.A forditott kis "h"egy háromszögben.Ilyen anyajegy nem éppen átlagos dolog.Tudta mit jelent,és azt is tudta,hogy ha a Főnök meg tudja,hogy talált egy Smaragdot enyhén szólva is hálás lesz érte.Odament a jel viselőjéhez és kezet nyújtott neki.
-A nevem Lucyta.-a titkárnő szerű lány viszonozta a kézfogást és megszorította Lucyta hatalmas karmokkal ékesített jéghideg kezét.
-Melissa.-a lány hátrébblépett és megigazitotta kicsit megtépázott ruháját-Köszönöm,de mégis miért?-felkötötte haját-Miért segitettél?-a nő kérdöen felhúzta a szemöldökét,majd csapzott göndör világosbarna haját kisöpörte smaragdként ragyogó zöld szeméből-
-Mert utálom az ilyen tetveket.-fejével a tetemekre biccentett,majd tekintetét a magzatpózban fetrengő harmadikra forditotta-ezzel mit csináltál?
-Csak szembesítettem a bűneivel..-Lucyta közben levette a bőrdzsekijét ami alatt csak egy hasig érő toppot viselt,és a lánynak nyújtotta.Újdonsült ismerőse kicsit megdöbbent a vámpír izomzata láttán-Szeretném ha velem jönnél.Mielött még más is megtalál.
-Megmentetted az életem szóval innentől kezdve adósod vagyok.A mi fajtánknál így szokás..-Lucyta kicsit megdöbbent,hogy a Smaragd ilyen könnyen beleegyezett,hogy vele tartson és nem kellet erőszakot alkalmaznia.