A Lélekgyüjtő




7.Fejezet.




Mattnek nem volt idő elmagyarázni,hogy pontosan mi történ öt évvel ezelött,de nem is volt rá szükség.George jónak látta ha a zöldfülü is tisztában van a vesszéllyel ezért odaadta neki azt a trikóját amit akkor viselt.A felső közepén egy hatalmas égésnyom hagyot lyukat.Mattet,magár hagyták és elindultak,hogy Robert testével foglalkozzanak.Robert leült egy székre, kezében a ruhadarabbal és koncentrállt.A trikóban olyan erősen benne maradt a lenyomat,hogy nagyon erölködnie se kellet.Nem egyszerűen látta,hogy mi történt hanem érezte amit tulajdonosa akkor érzet.Olyan volt mintha ő maga lett volna ott.Most ő volt George.Épp a főhadiszálláson üllt az étkezőben mikor a vörös fények villodzani kezdtek és megszólalt a szíréna,villámgyorsan fellpattant és a digitális fali térképen megnézte merre van az ismeretlen veszély forrása,és anélkül,hogy bármit is magával vitt volna el kezdett rohanni.Már a folyosót beteritették egykori társai földi maradványai.Szanaszét tépték testüket,és a szemüket is kivályták a szemüregböl.A fehér steril falakat most plafonig vér boritotta.George felismerte mindegyiküket.Három egykori társa most legalább harminc darabra volt tépve,de arcukat nagyából érintetlenül hagyta a gyilkos,egyedül a szemük helyén tátongó véres lyukak torzitották azt el ,meg persze a rályuk fagyott rettegéssel és értetlenséggel teli síkolyok.Laura,Steve de még Igor se volt elég erős,hogy legyözze ismeretlen ellenfelét.Végre elért céljához az Ereklyék termébe.Itt tartottak minden okkult tárgyat és minden olyan "hadizsákmáányt"amit különlegesnek tartottak a legyözött ellenfeleik egykori tulajdonai közül.A kisseb tárgyak üvegszekrénybe voltak zárva akár a múzeumokban,a nagyobbak mint például koporsók és szarkofágok pedig szabadon álltak a termek falánál.Ahogy belépett a terembe megtorpant.Nem akart hinni a szemének.Fekete hosszú haj,hideg kék szemek,denevér ujju felső,fekete hosszú szoknya..Nem ez nem lehet.Nem akarta elfogadni,de tudta,hogy szerelme Olivía áll a terem másik végén és éppen az elötte térdelő Eve-nek vájja ki a szemeit,miközben fekete füstszerű csápok fogták le tehetetlenül sikoltozó áldozatát,Olivía észrevette George-ot és a csápok eltüntek.Most,hogy semmi nem tartotta Eve összeesett és magzatpózban feküdve tenyerébe temette vértől mocskos arcát.
-Olivía!Hogy tehetted?
-Szia szívem!Mégis mit?-a nő elmosolyodott és széttárta karjait.
-Miért ölted meg őket?A társaid voltak!A társaink!
-Te neked esetleg!De én láttam a lelküket,láttam a gondolataikat!Féltek tőlem és sose fogadtak volna el!Meg akartak állitani de senki nem tud megállitani!
-Te miröl beszélsz?-George még mindig nem tudta elfogadni a helyzetet-megállitani de miben?
-Sosem fogadtatok el igazán!Nem vagyok idevaló!Limbói vagyok!És ezt te is tudtad de eltitkoltad!
-Limbó elpusztult!-vágta rá George és kezdett neki összeállni a dolog
-Hazugság!Látod ezt?-Olivia a nyakában lévő hatalmas kék ékköböl készült medált tartotta maga elé amin egy nagy háromszög volt,benne egy szem,az alján egy negyed hold és három függöleges csík-Ez egy citezinből készült látókő!Láttam Limbót!-George tudta,hogy ez a kő nem található meg csak Limbóban,de akkor se akarta elhinni amit lát.
-És mit akarsz csinálni?Átmész Limbóba?Az lehetetlen.-rázta meg fejét a férfi.
-Ó,drágám te nagyon nagy tévedésbe vagy.Én nem megyek sehova.Limbót hozom ide!
-Halálra ítéled az emberiséget!Ezért ölted meg a társaid?
-Nem érdekel az emberiség!Én nem vagyok az!és nem én öltem meg a társaid..
-Hanem kik?-George észrevette,hogy Olivía elötti árnyékból valami elkezd felfele nyúlni,aztán rájött nem egy valami hanem két alak is bontakózik ki a sötétből.Közel embernagyságú fekete csontkutyákra emlékeztető hüllö szerű lények voltak hatalmas fogakkal és karmokkal,gerincük mentén a három sorban végigfutó tüskék egészen ostorszerű farkaik végéig megmaradtak.Három pár szemük olyan fekete volt akár az obszidián és ugy dörgölöztek a nőhöz mint a kiscicák.
-Az én társaim George!Az én társaim!Én nem öltem meg senkit.Nekem csak a lelkük kellet.-a nő áhitattal figyelte kutyáit,és csak akkor nézett George-ra amikor az feltette neki a kérdést,de akkor is csak egy pillanatra.
-És most engem is megölsz?-Olivia felsóhajtot majd hideg kékszemeiben megjelent a kedvesség is és az a báj amibe George beleszeretett annak idején.
-Az csak tőled függ.Téged szeretlek -a nő megvetően a folyosó felé biccentett-ök nem szerettek sose,de te igen.
-Most is szeretlek csak nem értelek.
-Tudom szerelmem de fogsz.-a férfi észre se vette hogy a két megídézett lény idöközben úgy suhant mellé akár az árnyék.Mire ragálni tudott volna már mindegyik kezébe belemart valamelyik és tartotta.Olivía elé lépett és megcsókolta,a férfi nem ellenkezett,még most is szerette a lányt,és arra gondolt milyen gyengéd és kedves tudott lenni.Aztán érezte,hogy a lány a nyakára kulcsoja kezeit,majd hideget érzett a nyakán és egy kattanást.Olivía hátréblépett,George pedig rájött,hogy a hideg fém szószerint égeti a húsát.Kérdezni akart szerelmétöl de nem volt rá szükség.Párja természetellenes nyugalommal szólalt meg és válaszolt a ki nem mondott kérdésre.
-Sajnos így még nem vagy alkalmas,de ezzel a nyakörvvel én tudlak irányitani és kicsit átalakitalak,hogy olyan legyél mint mi-Olivía a lények felé mutatott-Igy örökre egymáséi lehetünk,hát nem csodálatos?-a férfi a nyakörv okozta fájdalom miatt csak tagolva tudott beszélni
-IRÁ-NYI-TA-NI??EN-GEM-NEM-FOG SENKI IRÁNYÍTANI!!!-az utolsó szóval egy idöben elöre lenditette karjait amitöl fogva tartói végigcsúsztak a padlón,és végre le tudta magáról tépni a nyakörvet.Olivia arckifejezése és hangneme teljesen megváltozott.Rikácsolva üvöltött,miközben karjával intett szolgáinak,hogy támadjanak.
-AKKOR PUSZTÚLJ!ARCÁTLAN,HOGY MERED VISSZAUTASITANI NAGYLELKÜSÉGEMET!-George már örjöngöt,igy fel sem fogta a szavakat,csak a rátamádó lényekre koncentrállt.Üvöltve vetette rá magát az egyikükre miközben a másik elkezdte a hátát marcangolni,de a férfi ügyet sem vetett rá.Karmait belemészesztette a lény mind a hat obszidián fekete szemébe és elkezdte a padlóba verni a fejét olyan erővel,hogy az ütések hangja betöltötte a termet,mindadig még végül az ujjai teljesen bele nem mélyedtek a lény sikós koponyájába és a sötét élet teljesen ki nem szállt testéből.Geroge azután maga mögé nyúlt és a hátát marcangoló lény nyakát olyan erősen rántotta oldalra amennyire csak tudta,A hatalmas reccsenés után a lény nyaka úgy fityeget akár egy rongybabáé és teste a adlóra húllot.Olívia magából kikelve üvöltött és beletúrt éjfekete hajába.
-NEM!!!HOGY TEHETTED!-de a férfi már rég nem volt tudatánál,elindult a nő felé akár egy felböszült vad.Olivía felemelte a kezeit és ujjait széttárva üvöltöt miközben tenyeréböl kéken ízzó villámok törtek elő,és egyenesen a férfi mellkasába csapodtak,amitöl hatalmas fekete folt jelent meg mellkasán.George üvöltve térdre rogyott,de valamilyen csoda folytán eszméleténél maradt.Olyan hirtelen ugrott fel,hogy ellenfele reagálni se tudott és a nőt vállainál megragadva beledobta az egyik üvegszekrénybe.Olivía ahogy egy üvegszilánkban megpillantotta magát éktelen dühre gerjedt,rájött,hogy az arcát több helyen is megvágták az üvegdarabok.
-Tönkretetted a tökéletes arcomat!-a nő egyik kezével vérző arcát takarta el a másikkal pedig éppen újabb villámokat készült szórni áldozatára de nem vette észre,hogy ellenfele idöközben az üvegszekrényböl kiesett kardot megszerezte,és amint a nő támadásra emelte karját George le is sújtott.A kard Olivíát a könyöke felett találta el és olyan könyedén vágta át a húst és a csontot mintha nem is lettek volna.A nő sikoltva nézett leeső karja után,ami nagy hiba volt.A férfi ugyanis közben elkapta másik kezével a torkát és a nő már csak a hasán behatoló hideg acélt érezte aztán pedig ,hogy a hátán távozik a penge.Utolsó erejét összeszedve a férfira nézett és kimondta:
-Szeretlek-mindketten összeestek de csak egyikük kellt fel.Amikor George felébredt akkor tudatosult benne mi történt.A lények ugyan eltüntek,de szerelmének teteme ott volt mellete és tudta jól,hogy vére az ő kezéhez tapad.Tudta ugyan,hogy meg kellet tennie,de nem bírta elfogadni,még akkor sem ha Olivía megölte a társait és az egész emberiségnek ezt a sorsot szánta.Nem ő akkor is szereti a lányt..és ezt sosem bocsátja meg magának.Kihúzta a kardot szerelme testéböl és magához ölelte az élettelen testet,és sírt.Egyetlen szót hajtogatott közben:Sajnálom.Eve-t még megtudták menteni,de kilépett a cégtől.Az esetröl azóta is kevesen tudtak és ők is csak mendemondákat.Matt pár perc alatt átélte ugyan az egészet de mire"visszaért"addigra már a többiek gondoskodtak Robert testéről is,és sikerült megállapitaniuk,hogy hol van Stephanie.Matt rájött,hogy nagyon félreismerte George-ot és nem gondolta volna,hogy ő is sírt valaha.Biztos volt benne,hogy ezt a részt csak ő tudja.A kérdés az,hogy ha valóban Olivía jött vissza akkor vajon van e esélyük vele szemben.Matt nem gondolta,hogy lenne.Újonc volt de nem hülye.Egy Limbói második élete az a legtapasztaltabb vadászok legvadabb rémálmaiban is az elsö helyen lehet..Reménykedett,hogy George tévedjen.