A Lélegyüjtő



Epilógus




Lassan fél év telt el azóta,hogy George elvesztette az életét,majd visszakapta,de elvesztette a képességeit.Összeköltöztek végre Stephanie-val.És mivel már az "ügyosztályuknak"sem volt jelentősége,hiszen ők hárman voltak az utolsó tagok,és Olivía is halott volt,elkezdtek viszonylag "normális" életet élni.George szinte minden féle harcművészeti és küzdősport edzésre eljárt,Stephanie heves tiltakozása ellenére.Bár regenerálodó képességét elvesztette a harc tudását nem.Na meg a harci vágyát sem.Most is mint minden este már sötétedés után ért haza közös házukba.Elég igényes és pofás kis családi házat tudtak venni abból a pénzből amit az ügyosztálytol kaptak több éven át.Farmernadrágban,farmerdzsekiben lépett be és a kezében ott volt a sporttáskája.Wesco csizmája kopogott a márványkövön.
-Szívem megjöttem.-a férfi megprobálta felkapcsolni a villanyt de az nem reagállt.Ahogy szétnézett rájött,hogy sehol nem ég sem villany sem a tv nem megy,sem a sütő nem világít,és zene sem szól.Ez felettébb gyanús.Steph mindig elé rohan és minimum a zene szól de általába párja sütöget is mikor hazajön.Valami gond van.Ledobta a táskáját és a bajárat mellé készitett ébenfekete kardhoz nyúlt.A kard eltünt.Emlékezetből kivett egy kést a konyhafiókból.Fal mellet haladva elindult Steph szobája felé.A folyoson a falnak dölve,ülve találta meg Stephanie-t.Holtan.A lény ott feküdt vértől mocskos arccal és George-nak sikerült kivennie,hogy kivágták a szemét.Azok a gyönyörü szempárok helyén amikbe nézve szerelmet vallot most véres lyukak tátongtak.George kezébe temette a fejét és könnyeivel küszködött.Majd a sötétböl egy hang szólalt meg.Egy női hang:
-Szia szivem!Vissza tértem!-a sötétből egy hideg kék szempárbukkant elő,falfehér arccal.George észrevette a nő kezében a kardot.Ezúttal feladta.Nem fog harcolni.Jöjjön aminek jönnie kell.Élete utolsó pillanatában is Stephanie.t ölelte.Alig érezte amikor a penge átdöfte a szivét.A szíve ugyanis már összetört.Olivía közben elégedetten odalépkedett a telefonhoz oylan kecsesen akár egy manökken.A kardról csöpögö vér a szönyegen csikót húzott maga után.Felemelte a telefont és tárcsázott.George hangján szólalt meg.
-Szia Melissa,George vagyok..nagy gond van..igen nagyon sürrgős..át tudnál jönni..igen most..köszönöm..sokat segitesz ezzel..majd elmondom.-Olivía letette a telefont,és leült a nappaliban egy börfotelben.A sötétből közben egy árnylény jelent meg és akár egy kiscica úgy hajtota Olivía ölébe a fejét,Majd egy újabb lény jelent meg és lefeküdt a "gazdája "elé.Majd még egy és még egy.Végül a szobát ellepték az árnylények és Olivía elégedetten mosolygott.Már csak egy láncszem hiányzik és végre megnyitja a kapukat.Ezúttal nincs aki megállitsa.