A Lélekgyüjtő



10.Fejezet




Nem értem.Egyesek "hős"-nek hiszik magukat,pedig csak bolondok.Kiállnak egy olyan fajért ami kirekeszti őket,amihez nem is tartoznak igazán..egy olyan fajért ami eldobta magától a lehetőséget,hogy több legyen,pedig mindene meg lenne hozzá.Egy olyan fajért amit értéktelen papirfecnik tömkelege irányit és prímitiv vágyaik.Olyan fajért aminek többször is az orra elött volt a megoldás,de vagy nem érdekelte vagy nem hitt a szemének.Egy olyan fajért mint az ember.Ezek a "hősök"még mindig képesek kiállni az emberekért.Pedig túlnöttek a birkákon,de nem sikerült teljesen levetközni az emberi mivoltukat.Pedig az emberiség annyira jelentéktelen.Szinte csak"másodpercek"óta létezik és többet ártott mint használlt.Ötven,hatvan száz év?Az semmi az örökkévalósághoz képest.Több jogunk van birtokolni a földet.Több millió éve itt vagyunk,még a tengerekben meg se jelent az élet amikor már megérkeztünk ide.Tanúi voltunk az élet keletkezésének.Több jogunk van itt lenni mint az embernek.George-ot meg akartam menteni.Azt hittem megérti.Azt hittem rájön,hogy igazam van.De tévedtem.Szerettem.(most is szereted különben nem foglalkoznál vele,és nem tervelted volna ki ezt az egészet,hanem csak a tervre összpontositanál)CSEND!Nem.Nem érdekel.Ez pusztán az egyensúly miatt kell!Ő is megölt engem(álltasd csak magad a saját hazugságaiddal,de érzem,hogy benned van valami,akármennyire is el akarod nyomni,elölem nem tudod).A szikra velem együtt hallt meg.Szeretet,megbocsátás,megértés,félelem,együttérzés ezek már rég nincsenek bennem(a részed vagyok,bármennyire is sajnálatos még maradt benned ember)NEM!CSEND!NE MERÉSZELJ GUNYOLODNI!Megszerzem a Smaragdot,megölöm az utolsó pár porszemet akik azt hiszik,hogy változtathanak bármit is,és megnyitom a kapukat(és bosszút állsz)Igen és bosszút állok.(a bosszú is emberi érzés,emberi reakció)Nem vagyok ember!(nem,egy korcs vagy.az átalakulásod még nem teljes)NE MERÉSZELJ ALSÓBBRENDŰ FAJHOZ HASONLÍTANI.Én itt Isten vagyok(rovarok közt vagy Isten ,de az istenek közt rovar maradsz)-Olivía földre rogyott és úgy érezte mintha belülröl szaggatná valami(ne merészelj mégegyszer ellent mondani nekünk,a részünk vagy,nem tudsz hazudni)Olivía felpattant és dühösen a tükörbe öklözött,ami csörömpölve tört ripityára.Egy darabig még nézte a véres kezét,amjd maga se tudja miért hirtelen rájött a sírás,és kirohant a teremböl.Átérve a másik terembe a kardhoz lépett.Nézte az ébenfekete kardot,a markolatán a ősi faragásokkal amik őket ábrázolták.A limbóiakat.Nézte a kétélü majdnem egy méteres pengét.Nézte és miközben könnyei már elhomályositották látását,arra gondolt mennyire szerette azt a férfit aki ezzel a fegyverrel vetett véget elöző életének.Mennyire szerette a férfit aki elárulta.Kezébe vette a fegyvert és a teremben lévő oszlopokat dühösen csapkodni kezdte.A földöntúli penge olyan könnyedén vágta át a márvány oszlopokat mintha csak a levegöt hasitotta volna.Olivía maga se tudta mennyi ideig csapkodott dühödten de minden egyes csapásnál George-ot képzelte maga elé.Az egyetlent akit szeretett,és mégis elárulta.De legjobban azért haragudott a férfira mert még mindig ö volt az egyetlen aki miatt nem tudta még teljesen kitörölni az emberi lényét magából.Pedig az emberi énje csak szenvedést okozott neki.A "jó" és a "rossz"dolgok is.Az emlékek.A vágyak.A hiányérzet.Minden eggyes emberi érzés csak szenvedést okozott.A szép emlékek fájtak mert csak emlékek..A rossz emlékeknek legalább haszna volt.Nélkülük talán nem lenne az aki.Talán azért szenvedett ennyit,hogy ne csak kötelessége hanem akarata is legyen kinyitni a kaput.Talán végig "fajtársai"avatkoztak a dolgaiba,hogy a szenvedéseit olyn mértéküre növeljék ami miatt annyira felgyülemlik benne a düh a harag és az elkeseredetség,hogy megtegye amitt kell.Elfogadta,hogy nem a boldogság jutott neki osztályrészül.Nem azért született meg,hogy neki jó legyen.Már már elfogadta a keserüséget és akkor jött ez a férfi és mindent megváltoztatott.Megismerte az élet szép oldalát.A szerelmet.És meg tanult szeretni.De a sorsát nem kerülhette el.Feladata volt és szólitották.Egy mód lett volna,hogy meg mentse az egyetlen élölényt aki valaha számitott neki de ő nem kért ebböl.Talán ez is igy volt elrendelve.Meg kellett halnia,hogy erősebb legyen.De ezúttal ő öli meg a férfit.-Stephanie csak annyit látott,hogy Olivía a tükörrel veszekszik,majd földre rogyott és mikor feltápázkodott mérgesen,ököllel belevert a tükörbe és elrohant.Stephanie majdnem teljesen biztos volt benne,hogy Olivía zokogott