A Lélekgyüjtő




13.Fejezet.



Matt egy könyvtárban találta magát.Még rendkívül kába volt és szédelgett is de ezt első ránézésre megállapitotta.Még annak ellenére is,hogy egy villany sem égett.
-Isten hozott!-egy ismeretlen férfi hang szóllalt meg Matt mögött valahol a sötétben-de az Ördög visz el!-Matt anélkül,hogy hartanézett volna lehajóltés oldalra vetette magát.Ellenfele teljes erőböl egy asztalnak csapódott és fel is boritotta azt.Mattnek másodpercek alatt sikerült felmérnie,igy már szembe lévő ellenfelét.A férfi magas volt és vékony,vörös öltönyt és fehér nyakkendőt viselt.Ragadozó szemei Matt-et pásztázták miközben fenyegetően felhúzta ajkait,hogy még jobban látszódjanak hatalmas szemfogai.Szinte látni se lehetett olyan gyorsan rohant oda a férfihoz,de Matt még időben hanyatt vágta magát és igy csak a lavegőt találta el hatalmas karmaival.A férfi a padlón feküdve elörántotta az egyik dobótört ,alhajitotta és ezzel egy idöben hátréb csúszott.A vámpír meglepettentapasztalta,hogy a kés ugyan arcát megkarcolta de igazából nem okozott komolyabb sérülést.
-Ostoba!Elhagyott a híres szerencséd?Elhibáztad.
-Dehogy hibáztam el!-a férfi újabb kést dobot el ami ezúttal még csak meg se karcolta ellenfelét,és a vámpír túl késön döbbent rá mi történt.Felnézve ugyanis már csak a zuhanó hatalmas ventillátort látta.Matt tudta,hogy ez nem okoz komolyabb sérülést ellenfelének de legalább meglepi és nyer egy kis idöt.Sajnos az idö túl kevésnek bizonyult,mert bár télleg ledöntötte a vámpírt a lábáról a fémszerkezet ,de inkább csak a meglepetés miatt és nem csak,hogy szinte azonnal fel is pattant,de a tárgyat egyből Matt felé hajította.A lapátok Matt elött álltak be a padlóba pont pár centire a lábátólVéletlenszerűen eldobott két újjab kést,amik ezúttal magát a vámpírt találták el és mindegyik tenyerét átszúrták.
-Látom igy nem boldogulok veled..de a híres szerencséd csak a fizikai világban müködik.AZ AGYADBAN NEM!-ahogy kimondta a szavakat,Matt hatalmas fájdalmat érzet a fejében,mintha csak szét akarna robbani.Fél térdre kellet ereszkednie a fájdalomtól.Kinyitotta a szemét de már egy másik helyen volt egy másik időben.Jó pár száz évvel korábban egy hatalmas csata még eltakaritatlan maradványainál találta magát.Szanaszét heverő tetemek,levágott testrészek,páncélok és fegyverek.Itt-ott Matt észrevett egy egy karóba húzott még szenvedő katonát,vagy egy egy kardra vagy lándzsára tűzott fejet.Az ég mintha csak a vértől lett volna vörös.És egy dombtetőn meglátta ellenfelét.Tudta,hogy ő az pedig teljesen megváltozott,felvette eredeti démoni alakját.Orra,füle és szája is denevérére emlékeztetett,és legalább két és fél méteres lehetet.Böre szürke volt és olyan feszesen feszült csontjára mintha nem is lenne közte hús.Kezén és lábán hatalmas karmokban végzödtek az ujjai és ahogy Matt ránézett vísitva kiterjesztette hatalmas börszárnyait.
-Gondoltam,meg mutatom hol születtem-a lény szája nem mozgott,a férfi a fejében hallota a szavakat-és most pusztulj halandó!
A földöntúli lény csak felemelte karmos kezeit,és a csatatéren lévő még nagyjából egybe lévő halott katonák elkezdtek feltápászkodni és hörögve keresték áldozatukat,majd mikor üres szemükkel Mattra néztek egy ember ként vetették rá magukat a férfira.A vámpír vísitva felnevetett,de a nevetése hirtelen elakadt.A kupac alat ugyanis valami olyan erősen kezdett fényleni,hogy szárnyaival el kellet takarnia torz arcát,majd a fény egyre erösödött végül akárcsak egy robbanás úgy tört ki,miközben az útjába kerülö halott katonák másodpercek alatt szénné égtek.A kupac alól már nem az öltönyös Matt lépett elő.Ezüst szinű lovagi páncélt viselt arany diszitéssel,vörös köppenye lebeget mögötte és mintha még mindig fénylett volna.Kivont pallosával a démoni teremtményre mutattot,akinek megdöbbenés üllt ki grotesz arcára:
-Hatalmas hibát követtél el démon!Az én agyam,az én szabályaim!-a férfi két marokra fogta a fegyvert,bal lábát enyhén behajlitvaelörébb tolta,és vállához húzt a pallost-És most démon ,készülj a halálra!-Matt és a vámpír szinte egy időben rontottak ellenfelükre,a vámpír hatalmas szárnyait kiterjesztve repült.A férfi felugrott mikor úgy érezte elég közel van és pallosával a lény szárnyára sujtott.A szárnyt ugyan sikerült tövig levágnia,amitöl ellenfele földöntúli vísitásban tört ki,de az emiatt lezuhanó lény még pont el tudta kapni a férfi derakát,és igy mindketten a földbe csapódtak.A férfi kezéből kiesett fegyvere.A vámpír megragadta a földön hanyat fekvő férfi jobb bokáját,de Matt reflexbül,bal lábával akkorát rúgott a lénybe amekkorát csak bírt.A vámpírt meglepte,hogy ekkora erővel bír a férfi de csak egy pillanatra engedte el a lábát,ám ez elég is volt.Matt a kardjához gurult és újra volt fegyvere.Ám ezúttal lasúnak bizonyult.A vámpír megragadta a nyakát és felemelte úgy a férfit,hogy az szemmagasságban legyen vele.
-Szép lassan összetöröm a nyakad és szánalmas kis fegyvered sem tudod használni!-a férfi alig kapott levegőt de a lény megrökönyödésére mosolygott
-Akkor mutatok újat!-egy durranás hallatszodott,miközben a vámpír arcára újra kiült a döbbenet és elejtette a férfit.Egy hatalmas lyuk tátongott a hasánál.A féfri kezében a pallos helyett egy duplacsövű pisztoly volt,ami még mindig füstölgött.A lény már már visitott:
-Ostoba!Ilyen fegyverrel nem állithatsz meg!
-Azt én is tudom-nevetett a férfi-de amint látom kurvamód fájhat!-A vámír a sebhez kapta a kezét és a seb szinte azonnal beforrt.Olyan gyorsan vetette magát a férfira,hogy ezúttal Matt nem tudot reagálni.Fegyvert tartó kezét megragadva a vámpír teljes erőböl hozzávágta az egyik karóhoz.A karó pont úgy tört ketté,hogy a tetem Mattre boruljon,igy egy pillanatig nem tudott tájékozodni csak a belsöségeket látta arca elött.Ameddigre sikerült lelöknie magáról a testrészeket,már ellenfele meg is ragadta combjánál és nyakánál, és feje felé emelve rávágta Matt-et a térdére.A férfi hatalmas fájdalmat érzet amint a földöntúli lény csontos térde hozzácsapodott a páncéljához.Úgy érezte leszakad a veséje.Újabb csapás érte a veséjét és rájött,hogy a páncél se bírja örökké.Már hallota,hogy ropog a fém.Ám a lény abbahagyta ezt a támadás formát.Maga elé dobta a páncélos férfit,majd hatalmas karmos lábával rálépett a férfi mellkasára,és Matt érezte ahogy lassan behorpad a mellvértje.A fájdalmat csak mégjobban fokozta,hogy a vámpír most elörehajolt annyira,hogy pár centire legyen csak az arcuk egymástól.Matt észrevette,hogy a lény karmos kezével épp leveszi róla a sisakot,rájött cselekednie kell.Kesztyüjéböl kiugrott egy legalább tiz centis tőr amit egyböl vele is vágott a lény szemébe.Bejött .A dög végre üvöltve leszállt róla és igy volt ideje feltápászkodni.Bár a sisakját már elvesztette de nem gond,ő van elönyben.Széttárta karjait,amik közt egy függölegesen lebegő kard jelent meg,aminek a markolata egy aranyozott keresztet formált,majd ahogy kezét széthúzta úgy jelent meg még négy ugyanilyen kard.Egyiket a kezébe vette a többi pedig mintha életre kellt volna,mind mind a vámpír felé irányúlt.A démoni lény felé olyan sebességgel repültek a kardok,hogy földöntúli gyorsaságával sem volt esélye rá,hogy elugorjon előlük.A kardok olyan könnyedén vágták le a karját és a lábait mintha csak papirból lettek volna.A vámpír egyre jobban vísitott miközben hanyatfekve fetrengett a vértöl boritott egykori csatamezön .Kezében kardjával Matt ellenfele felé lépett,és teljes erőböl beledöfte a lény szívébe.Amint kihúzta fegyverét újra lesújtott és a kard végre a vámpír fejét is elválasztotta a testétől.Mattröl eltünt a lovagi páncél és újra az öltönyét viselte.Kezében már egy benzineskannát tartott,és miután meglocsolta vele a lény maradványait rágyújtott egy cigire és a gyújtott a testre dobta.A tetem hirtelen hatalmas lángra lobbant ,de csak egy pillanatra majd ki is aludt a láng.Matt összeesett és újra féltérde rogyott.Tudta,hogy visszatért a fizikai világba de nem látott.Szeméhez kapva rájött,hogy vér folyik szemeiből.Végigtapogatta arcát és rájött,hogy orrábol,szájából és füléböl is szivárog a vér.Rájött,hogy az asztrális síkón annyira túleröltette magát és olyan sérüléséket szenvedett,hogy már nem élheti túl.Nem félelmet érzett..inkább csak fáradtságot.Hihetetlenül ki volt merülve.Nem akart mást csak aludni.Oldalra dölt és magzatpózba helyezkedve álomba szenderült.Örökre.