A Lélekgyüjtő


16.Fejezet




Ameddigre Melissa odarohant ahol érezte Olivía jelenlétét addigra a jelenlét éppen belépésével eggyüt szünt meg.Hatalmas fehér villanást látott és reflexszerűen szeme elé kapta kezét.Ahogy szétnézett a szobában mindenhol furcsa fekete börű lények maradványai hevertek..és George holtteste.Amin viszont még Melissa is meglepödött az volt,hogy Stephanie életjeleit halványan bár de érezte.Eszébe jutott Robert szérúma és gyorsan megnézte,hogy nála van-e.Agódott,hogy a vérfarkas elleni küzdelemben elvesztette,de szerencsére nála volt.Csodálkozott,hogy sikerült időben védőburkot csinálnia maga köré,mielött az egész helyiség szétrobbant volna.Odarohant Stephanie-hoz.Fogalma sem volt,hogy a szert,hogy kell használni,de gondolta,hogy elég ha megitatja az áldozattal hiszen nem volt fecskendő hozzá.Stephanie szájába öntötte a szert.
-Robert csinálta,elvileg tudod tőle magadat is regenerálni..-Stephanie szeméből már majdnem teljesen kihunyt az élet szikrája,de ahogy a folyadékot sikerült lenyelnie,a szemei egy pillanatra fennakadtak ,majd köhögni és fulladni kezdett,Melissa észrevette,hogy a nő hasán tátongó lyuk lassan elkezdett beforrni.
-Hol van George?HOL VAN??-Stephanie könnyes szeméből sugárzott a kétségbeesés
-Steph..a párod..halott.
-Az nem lehet..hozd vissza kérlek!KÉRLEK!-Stephanie elvesztett párja miatt már hisztérikus állapotba került,könnyei már patakokban folytak.Nem tudta elképzelni,hogy George a férfi akit mindennél jobban szeretet,már nincs többé.-Ha a fele igaz-folytatta elgyengült hangon-ha a fele igaz annak amit rólatok smaragdokról mondanak akkor vissza tudod hozni!Bármit megadok csak hozd vissza nekem!-Melissa elgondolkodott és probált valamit kitalálni.
-Egy ötletem van..de valamit tudnod kell..
-Mond el kérlek!
-Ha vissza is tudom hozni,már ember lesz..Elvesziti a képességeit és emellet a szervezete folyamatosan fog romlani.Állandó kezelésre szorúl majd.
-Úgy érted..-Melissa bólintott.
-Ha nem gyógyitod folyamatosan akkor meghal!
-Mindig mellete leszek.-Melissa körbenézett és meglátta a férfi testét.Szörnyű állapotban volt.Teli volt sebhelyekkel és égési sérülésekkel.Alig volt rajta épp felület.Tudta,hogy ezek a sebek ha visszahozza ugyan beforrnak de ahogy mondta Stephaninak folyamatos ápolásra fog szorulni.A férfi teste elé lépett és jeleket rajzolt a levegőbe.Egyre intenzivebben és már már érezte,hogy el fog ájulni mikor sikerült.George ha lassan is de megmozditotta a kezét.Melissa kimerülten féltérdre esett közben Stephanie odarohant és az éppen felülő George nyakába ugrott.Olyan erősen szoritotta szerelmét mint még soha.Ezuttal már az öröm könnyei potyogtak szemeiből.
-Azt hittem elveszitelek!
-Akkor kvittek vagyunk szivem.Azt hittem meghaltál.
-Csak majdnem..-közben Melissa odalépett hozzájuk és közölte George-al,hogy mi is trtént vele pontosan és,hogy már nincsenek meg a képességei.A férfi bólintótt.
-Értem..a többiek?-Melissa megrázta a fejét
-Sajnálom.Mi maradtunk..
-Olivía?
-Nem tudom mi történt.De már nem érzem az életenergiáit.
-Szivem..-kezdte Stephanie-menjünk kérlek.
-Rendben Steph.Csak még valami-George odalépett Nilathak kardjához és magfogta a markolatot.Egy kis időre el is gondolkozott
-George!Menjünk!
-Ezt még elrakom.
-Miért? Is?
-Nosztalgia.-Bár George nem emlékezett arra amikor örjöngött miket csinált,de nem is ez volt az oka,hogy elrakta a kardot.Elővigyázatosság.De ezt egyik lánynak se fogja bevallani.De valahogy aggodalaommal töltöte el a tudat,hogy nem látta sehol Olivía holttestét.